Watchman Nee életművét magam is nagyon sokra tartom, tanításai rám is nagy hatással vannak mind a mai napig. Ezt a könyvet azonban mégis úgy osztom meg, hogy a benne leírt tanítások közül nem mindegyikkel tudok azonosulni. Problémának látom ugyanis az üdvösség, pontosabban az örök élet elveszíthetetlenségéről szóló részt, továbbá a szellem és a lélek szétválasztását túl hangsúlyozottnak érzem, azzal együtt, hogy természetesen én is fontosnak tartom az ember különböző alkotó elemeinek (szellem lélek test) megkülönböztetését. A könyv más egyéb részei is kérdőjelesek számomra, ugyan akkor még is inspirált és egyes kérdések tovább gondolására sarkalt. Ezekkel az általam fontosnak vélt megjegyzésekkel ajánlom olvasásra ezt a könyvet.
Forrás: https://hitunkcelja.wordpress.com/2021/03/04/a-lelek-udvossege-watchman-nee/
Forrás: https://hitunkcelja.files.wordpress.com/2018/08/watchman_nee_a_lelek_es_a_szellem_szetvalasztasa.pdf
A lélek és a szellem különválasztása rendkívül fontos a hívő ember szellemi életének növekedésében. Hogyan tudna különben a szellem dolgain fáradozni, és ezáltal szellemileg növekedni, ha nem képes a lélek és a szellem egymástól történő elkülönítésére? Amíg nem ismeri a különbséget a lélek és a szellem között, addig szükségszerűen újra és újra azt, ami lelki, szelleminek fogja tartani, tehát a lelkiben marad, és nem tud eljutni a szellem dolgaihoz. Isten Igéje számos helyen írja le mind a lelkünk, mind a szellemünk magatartását. Olvasunk benne olyan emberekről, akik lelkükben bánkódnak, és azokról is, akik szellemükben bánkódnak; ugyanúgy más személyekről, akik lelkükben örülnek, és olyanokról is, akik szellemükben örvendeznek. Egyesek az ilyen versekből arra következtetnek, hogy a lélek és a szellem bizonyára ugyanaz. De akkor ez úgy néz ki, mint ha valaki azt mondaná: „Te tudsz enni, és én is tudok enni - eszerint te én vagyok!"
Tegyük fel pl., hogy egyedül vagy egy szobában, amelyben asztal, néhány szék, padló és mennyezet van. Mindezek a tárgyak egyáltalán nem korlátozzák cselekvésedet. Nos: Isten mindenható, mindent megtehet. Ha a földön csak élettelen dolgok volnának, illetve szellem nélkül valók, Isten korlátlanul megtehetné, amit akar. Egy napon azonban megteremti az embert. Az ember egészen más jellegű teremtmény, mint egy kő vagy fadarab. Az ember nem olyan, mint az asztal vagy a szék. Ezek nem állhatnak ellen Isten akaratának, ha ide vagy oda óhajtaná tenni azokat. Az embernek azonban szabad akarata van. Maga dönthet, kíván-e Istenre hallgatni, vagy sem, mert Isten nem olyannak teremtette, hogy kénytelen legyen hallgatni Rá.
Ahhoz, hogy megértsük a Máté 24. és 25. fejezeteit, alapvetően szükséges, hogy világos ismeretünk legyen az elragadtatás témáját illetően. Mert ez az egyik legfontosabb kérdés ebben az utolsó órában. Sajnos, sokan vannak, akik ezt nagyon félreértelmezik. Az „elragadtatás” ugyanaz, mint a János 14:1-3-ban a „kapni, fogadni” szó. Nem azt a gondolatot jelenti, hogy „felkapaszkodni” a mennybe, hanem azt, hogy az Úr fogad be bennünket a mennybe. Tehát az elragadtatás egy sajátos kifejezés, amely azt jelöli, hogy Ő fogad bennünket magához az Ő közeli visszajövetelekor.
A hívők között különböző látások vannak az elragadtatásról. Egyesek azt mondják (1), hogy a megváltottak egész testülete elragadtatik a Nagy Nyomorúság előtt; mások úgy hiszik (2), hogy a megváltottak egész testülete át kell, hogy menjen a Nagy Nyomorúságon, mielőtt elragadtatnak; míg megint mások úgy vélik (3), hogy a megváltottak egy része elragadtatik a Nagy Nyomorúság előtt, egy részük pedig majd a Nagy Nyomorúság után ragadtatik el.
Egyik legutóbbi utamon, amint a kocsim ablakán bámultam kifelé, a körülöttem élő tömegek állapotáról kezdtem el gondolkodni. Gondtalanul éltek az Isten ellen való nyílt és szégyentelen lázadásban, és nem gondoltak az örökkévaló sorsukra. Ahogy kifelé néztem az ablakon, mintha mindnyájukat láttam volna ... emberek millióit körülöttem, akik az élvezeteknek és az ivásnak adták magukat, láttam a táncukat és zenéjüket, ügyeiket és aggodalmaikat, politikájukat és problémáikat. Tudatlanok - sok esetben szándékosan tudatlanok - más esetekben pedig mindent tudnak az igazságról és mégsem törődnek vele. De mindegyikőjük, az egész tömeg, halad az Isten trónja felé, a káromlásaikban és ördőngősségeikben. Amíg elmém ezzel volt elfoglalva, látomást láttam.
Láttam egy sötét és viharos óceánt. Fekete felhők csüngtek felette súlyosan, időnként éles villámok cikáztak keresztül rajtuk, és hangosan mennydörgött, a szelek üvöltöttek, a hullámok felemelkedtek és habzottak, feltornyosultak és aztán szétoszlottak, hogy aztán újra felemelkedjenek toronymagasan és újra leomoljanak.