Elhangzott, 2012. Január 7-dikén Budapesten az Aratás Gyülekezetében. A belső megújulás vagy áldások megjelenése elsősorban nem ember vagy időfüggő, hanem tiszteletfüggő. Isten igéjének respektálása elvárás és nem javaslat. Ez lehetőséget teremt arra, hogy Jézus Krisztus tudományából és ismeretéből egyre mélyebben részesüljünk. Ezért töltünk időt azzal, hogy meghatározzuk, mi is az Úr tisztelete. „És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok neked, legyenek a te szívedben. V.Móz.6:6”

Sokan azért nem tapasztalják meg Isten közelségét és azért nem ismerik fel, hogy milyen korszakban van Krisztus egyháza, mert szellemi alvásban vannak. E miatt nem működik a szellemi felfogó képességük, (intuíciójuk) és nem tudnak ellen állni az Ördög munkájának még a saját életükben sem. Hatalmas szellemi és anyagi kihívásokkal kell szembe néznie a magyarországi kereszténységnek is, de ezeket a kihívásokat csak akkor tudjuk legyőzni, hogy ha a szívünk a megfelelő állapotban van, ezért Isten a mostani időkben újra fel akarja ébreszteni az alvó keresztényeket. Hogyan teszi ezt Isten? Többek között erről is hallhatunk ebben az igehirdetésben, amely 2012. Január 1-én hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Ahhoz, hogy a láthatatlan Krisztust képesek legyünk felismerni, szükségünk van a szív nyitottságára. A mostani időkben azonban nagyon kevesen vannak olyanok, akik valóban képesek belelátni Isten királyságába. Ennek a szellemi vakságnak az oka például a vallásos képmutatás, a hitetlenség és az, hogy sok gyülekezet olyan tagokból áll, akik valójában még soha nem élték át azt a természetfeletti élményt, amelyet a Biblia újjászületésnek hív. Ez az igehirdetés 2011 December 11-dikén hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Valami nagyon erőteljes és bámulatos dolog történik ma a világon— valami, ami meghaladja az emberi felfogóképességet — valami, ami hatással lesz az egész világra ezekben az utolsó napokban. Isten a keresztyéneknek egy kicsi, de erőteljes hadseregét készíti fel, a legelkötelezettebb hadsereget a földön. Az Úr vissza fog jönni és megparancsolja nekik, hogy hőstetteket vigyenek véghez; Ő egy szent, odaszánt, félelemmentes maradékkal fogja befejezni ezt a korszakot.

Az elmúlt évtizedek során a magyarországi eklézsia több területen azért vált meddővé, mert Isten gyermekei a királyság tudatos építése helyett, egyéni ambícióikat akarták érvényesíteni. A rossz döntéseik gyümölcse az lett, hogy szellemi érzékenységük megtompult, szellemi látásuk meghomályosodott. Az üzenet célja Isten aktuális helyreállító szavának megértése a jelenben. Amikor királyság központú lesz a gondolkodásunk és ez kerül látóterünk fókuszába, akkor elkezdenek a dolgok helyreállni az életünkben. Zsid 4:7 „Ismét meghatároz egy napot: „Ma", amint Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy előbb is mondtuk: „Ma”, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket. [Zsolt 95,7]” Ez az igehirdetés 2011 November 26-dikán hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetében.

Az áldás nem cél, hanem eredmény, az Istennel való szövetségünk következménye. Ezért, szükséges, hogy az áldásról olyan elképzelésünk legyen, amelyet az Úr határoz meg és nem emberek. A lehető legpontosabban kell megtudnunk, hogy Isten mit ért az áldás fogalma alatt, különben céltévesztetté válik a keresztény életünk, ugyanis nekünk nem az áldásra, hanem az áldás forrására, Krisztusra kell fókuszálnunk ahhoz, hogy valóban áldottak legyünk. Ez a tanítás 2011. November 12-dikén hangzott el Mezőkövesden.

Amikor az áldásról vagy annak növekedéséről van szó, legtöbb esetben az tapasztalható, hogy a hívő ember azt mondja: Nincs szükségem az áldás növekedésére. Azt gondolják, hogy ez alázatos attitűd, pedig nem az. Ez tudatlanságból és önzésből jön! Nem ébrednek a tudatára annak, hogy ezzel igazából azt mondják: nekem az a fontos, hogy a saját szükségeim be legyenek töltve. Kérhetnének Istentől többet is, amelyből megtarthatnának bizonyos részt amely elég lenne hiányuk betöltésére, a többit viszont szétosztanák a szükségben élők között, ez a lehetőség azonban fel sem vetődik bennük. Úgy tűnik, hogy Magyarországon ez a rossz beidegződés, a negyven évig tartó szocializmus következménye.

(Bepillantás a prófétai ajándékba) Abonyi Sándor fordította le ezt a könyvet, amelyben Ron Mc Kenzie nemzetközileg is ismert keresztény szerzőktől is gyakran idéz. Ez a könyv lényegében egy összeállítás, érdemes lassan és elmélkedve olvasni, mert ebben az írásban sok olyan gondolattal találkozhatunk, amelyek túlságosan fontosak ahhoz, hogy csak átfussunk rajtuk.

„Ma egy olyan gazdasági recesszióban élünk, amelynek a végét még koránt sem látjuk. Sőt a mostani számítások szerint a következő években biztosan tovább fog mélyülni a válság, ha csak közben valamilyen csoda nem történik.”… „Na most a kérdés az, hogy nekünk keresztényeknek, miként kell viszonyulnunk ehhez a helyzethez, hiszen e jelenlegi korszak megpróbáltatásainak egy részét mi sem kerülhetjük el.”

Mindenkinek érdemes meghallgatni ezt a rövid anyagot! Egy lelkipásztor egyszer ezt így fogalmazta meg, „Ebben az írásban elolvashatod mindazt, amit az elmúlt években te magad is gondoltál, csak nem mertél megkérdezni.”. Nos, egy testvérünk mp3-ban felolvasta ezt a néhány oldalt, amelyet mindenkinek jó szívvel ajánlunk meghallgatásra és átgondolásra.

Isten első sorban a vele való közösségre hívott el minket. Ezt az igazságot tudatosítanunk kell magunkban, és egyre szorosabb kapcsolatba kell kerülnünk Jézussal, mert nem sokára olyan kihívásokkal kell majd szembe néznünk, amelyekre csak azok fognak válaszokat kapni, akik valóban közösségben vannak vele. Csak az Úrral való közösség eredményezi azt, hogy győztes életet tudunk élni, és mi magunk is áldások lehetünk mások számára. Ez az igehirdetés 2011 Október 5-dikén hangzott el Budapesten.

Amikor a Bibliát olvassuk, imádkozunk, istentiszteleten veszünk részt, mi fog történni velünk, mit fogunk átélni? Amikor egy istentiszteleten veszünk részt, vajon meghalljuk Isten hangját vagy csak zajt hallunk? Amikor a Bibliát olvassuk, meghalljuk e Isten hangját vagy csak a betűket olvassuk? Az, hogy ilyenkor mit tapasztalunk meg, a mi szívünk hozzáállásától függ, ugyanis Isten mindig kész hozzánk szólni. Ez az igehirdetés a soproni baptista gyülekezetben hangzott el 2011-ben, Október első vasárnapján.