Ahol jelen van az Úr Szelleme, ott Szabadság van. Mi pedig mindannyian felfedett arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, és így ugyanarra a képre egyik dicsőségből a másik dicsőségbe alakulunk át, ahogy az az Úrtól, a Szellemtől jön. (2kor 3:17-18 Csia ford.)
Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. (2Kor 3:17-18 Károli ford.)
Hallatlanul szeretem, amikor Isten olyan témát helyez reflektorfénybe, mely a jelenlétéről és az (el)változásról szól.
Ebben a nagyon közismert igében a Szent Szellem az elváltozás titkáról beszél nekünk. A szemlélésről, melynek folyamatában Krisztus képére alakulunk át.
A Szent Szellem tekintélyi uralma leplezi le azokat a képeket, dicsőségeket, melyeket folyamatosan szemlélnünk kell méghozzá úgy, hogy mi magunk is leplezetlenek vagyunk.
Sokunk számára maga A Szent Szellem uralkodó mivolta értelmezhetetlen, ezért, Vele kapcsolatban nagyon sok a félreértés. Az Ige tükrében elmondhatjuk, hogy a Szent Szellemnek (személy lévén) van észjárása, célja, illetve törekvése. Ez az észjárás, cél, és törekvés mind arra összpontosul, hogy mi fogyatkozás, és botlás nélkül járjunk a világban.
