Fájdalmas látni, hogy ma az Egyház pszichikai szinten vegetál, s ennek az állapotnak megfelelően választ tanítókat, csemegéket.
Elég csak ellátogatni a Facebook-ra máris „bőséges ellátásban” lehet részünk.
Sok keresztény hiszi azt hogy elég egy hangzatos külföldi név, egy mögöttes keresztény szervezet, no meg a frappáns szlogenek. Máris azt érezhetjük egy csapásra egyenesbe hozzák kificamodott életünket, amelyről persze, nem mi tehetünk. Gyógyulásra van szükségünk, ezért gyógyítókkal vesszük körbe magunkat, hogy mindazt a romlást, romlottságot ami velünk történt kikúrálják.
Na de, miről ismerhető fel a lelki ember? Mi választja el élesen a szellemi élőktől?