Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. (Jere 17:7-8)
Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. (Zsolt 1:1-3)
Ez két rendkívül hasonló igerész. Mind a kettő ugyanazt a képet vetíti elénk: történetesen, mihez hasonlatos az áldott ember. A Szent Szellem azonban, két különböző dolgot emel ki. Az egyik igeszakasz az Úr iránti bizalmat helyezi fókuszba, a másik pedig azt, hogy nekünk Isten igéjében kell lelni minden gyönyörűségünket.
