Elemek megjelenítése címkék szerint: D

3. rész: Organikus természet

Az „organikus” első meghatározása: “Élő dolgoknak: a kapcsolódása valamihez, származása valamiből, vagy élő dolgok jellegzetessége.” Amikor az Újszövetség érvényre jut, akkor minden az Isteni élet alapján áll. János bizonyságot tesz róla, hogy “… örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Mivel az Újszövetség Krisztusban és Krisztusból van, ezért minden, ami ezzel a szövetséggel kapcsolatban van az élő és életet adó. Annak földi kiformálódásában az felgyorsít és átalakít mindent, amit a feltámadt élet erejével megérint. A halál mindenhol le van győzve, ahol az Újszövetség működik. Ezért annak a végső próbája, hogy valami az Újszövetségben vagy abból van-e az, hogy az „élő” vagy sem. Semmi sem lehet szellemileg élő, ami kívül van az Újszövetségen; és semmi, ami az Újszövetségben van vagy abból való, az nem lehet szellemileg halott. Emiatt az Újszövetség lényegét tekintve a legmagasabb értelemben “organikus”.

csütörtök, 17 július 2014 00:00

David Bolton: Hagyomány, Szentírás és a Gyülekezet

1. rész: „Hagyomány és a Szentírás”

„Nagy várakozással és nem kevés izgalommal vágok bele egy olyan témába, aminek hiszem, hogy nem lehet túlhangsúlyozni a Gyülekezetre vonatkozó jelentőségét sem a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben. Megkockáztatom, hogy azt mondjam: a két leghatásosabb erő, ami valaha is munkálkodott az egész történelem során az a Szentírás és a hagyomány és nagymértékben felelősek a mai helyzetért. Ha ennek a kettőnek a házassága teljes egészében a mennyben köttetett volna, egy utolérhetetlen erő lenne Isten számára a földön! A valóság azonban az, hogy azok egy mennyei és egy földi keveréke, Isteni és emberi módszerek, a jó, a rossz és a gonosz bonyolult keveredésének egy szentségtelen egyesülése. Ha valaha is létezett szeretet-gyűlölet kapcsolat, akkor ezen két makacs „lelki-társ” között létezik. A házasságuk felismerhető a legédesebb ragaszkodásról és a leghevesebb konfliktusról. A kapcsolatukra jellemző a nagy hűség és a tisztelet és az állandó harc az uralomért és a végső hatalomért.”

csütörtök, 10 július 2014 00:00

David Bolton: Krisztus a középpont

Ezzel a kis tanulmánnyal egy elmélkedő sorozatot kezdek el az Úr Jézus Krisztusnak minden dologban való központi szerepét illetően. A sorozat minden részében a “középpont” szónak egy szakszótár szerinti meghatározására fogok koncentrálni és bemutatni, hogy Isten és a Gyülekezet örök céljával kapcsolatban Krisztusra és egyedül csakis Krisztusra illik ez a meghatározás. Ezek a meghatározások, mint látni fogjuk - sok szellemi és gyakorlati szempontot tekintve - kiváló kiindulópontot biztosítanak a Krisztus-központúság kutatásához.

szombat, 21 június 2014 00:00

David Bolton: A legmélyebb meggyőződésünk

Egy pusztulásra ítélt környezet vesz körül bennünket; csalódás, közömbösség, szembeszegülés, rombolás, pusztulás és halál. Mindaz, ami körülvesz bennünket, az a negatívumok miatt csökkent értékű. Végső soron minden kudarcra van ítélve, ezért minden rövid időn belül elpusztul. Ezek a hatalmas erők működnek a bukott világunkban. Ez a mindennapi valóság.

Mivel ezek az erők sérülést és pusztítást okoznak bennünk, ezért az emberi természetünk menekülő és szembeszegülő módon reagál és válaszol ezekre. A negatív hatására mi is negatívvá válunk. Ahelyett, hogy ez valóban pozitívvá tenne bennünket, részben és túlkompenzált módon reagálva ezekre, egy kiegyensúlyozatlan végtelen folyamatba visz bele és ott tart bennünket.

Óriási változás megy végbe Jézus Krisztus egyházában az egész világon. Hűséges, hittel teljes keresztyének sokasága hagyja el az intézményes gyülekezeteket egy egyszerűbb, közvetlenebb kapcsolatot és valódi közösséget biztosító gyülekezeti életet keresve. Georg Barna kutatása szerint az ilyen emberek száma majdnem tíz évvel ezelőtt meghaladta a 20 milliót.  A növekedés tendenciájának jellege miatt a számuk attól fogva egyre nagyobb mértékben nő.

csütörtök, 01 január 2009 00:00

Dr. Frank Arnold: Izrael bizonyságtevői

Mikor egy üzletben valamit vásárolt, a csomagolópapíroson Máté 5 boldogságról szóló igéit olvasta, többek közt ezt: „Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak”. Nem tudta, hogy az az újtestamentumból való és szerette volna olvasni azt a könyvet, amely ilyen mondásokat tartalmaz. Néhány nappal azután egyik barátjánál egy újtestamentumot látott és lapozás közben megtalálta Máté 5-öt. Kölcsön kérte a könyvet és buzgón olvasta, de megütközött benne a Jézus néven. Miután belsejét mégis háborította az újtestamentum, elhatározta, hogy az ótestamentumot fogja olvasni, de úgy találta, hogy mindkettőben ugyanaz a szellem uralkodik és hogy lehet, hogy Jézus a megígért Messiás. Hosszú harcok után végre erőt vett magán, hogy Jézus nevében lelke nyugalmáért imádkozzék...
 
kedd, 17 december 2013 00:00

David Wilkerson: FÚJJÁTOK A KÜRTÖT!

„Amerika tűz által fog elpusztíttatni. Hirtelen fog ez megtörténni és csak kevesen fognak megmenekülni. Teljesen váratlanul fog egy nukleáris katasztrófa erre a nemzetre rátörni. Egy órán belül fog eltöröltetni. Az ok az, hogy a mi népünk jobb tudása ellenére olyan súlyosan vétkezett. Más népek bűnei ugyanolyan súlyosak lehetnek, de sehol máshol nem ragyogott az evangélium fénye oly világosan.”
 
vasárnap, 22 szeptember 2013 00:00

David Wilkerson: Megtisztító ébredés

„Minden próféta látta a végidőket és elválasztott, szent emberek összegyülekezéséről prófétáltak, akik az Úr igéjének mély megértésével fognak rendelkezni. Dániel hatalmas dolgokat hallott Istentől, de "nem értette azokat" (Dániel 12:8). Azonban ő is látott eljönni egy napot, amikor egy megtisztított (szent), kipróbált és megvizsgált maradék meg fogja majd érteni azokat: lesz az utolsó napokban egy csapat, amely az Isten dolgaiban teljes bölcsességgel és megkülönböztetési képességgel fog rendelkezni.”
 
A Szentírás a Szent Szellemet a „szél”-hez hasonlítja. Jézus azt mondta: „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön, és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született.” (János 3:8) Mi is tudjuk, hogy amikor Pünkösdkor a Szent Szellem kiáradt a tanítványokra a felházban, akkor: „…. lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és betelt vele az egész ház, ahol ültek …….. És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Szent Szellem adta nékik szólni.” (Ap.csel. 2:2,4). Ez volt a Szent Szellem első megnyilvánulása, amikor Krisztus mennybemenetele után eljött a gyülekezetre. Miért hasonlítható a Szent Szellem a szélhez?
 
csütörtök, 16 május 2013 00:00

David Bolton: Krisztus Fősége a Gyülekezetben

„Amikor a gyülekezet összejön, az Atya legfőbb vágya, hogy az Úr Jézus Krisztus legyen minden dologban az első. Ez a vágy abból fakad, hogy az Úr Jézus a test fejeként tudjon működni a gyülekezeti összejöveteleken. Ő az EGYETLEN, aki alatt a gyülekezetnek össze kell jönnie és általa vezetve lennie, mivel az összegyülekezés az Ő nevében és a Szent Szellem erejében történik. A gyülekezetnek a test alapelvei szerint kell összegyülekeznie úgy, hogy az Krisztust Magát formálja ki testületileg ebben a világban.”