A Máté 24 alapján a Szent Szellem segítségével beazonosíthatjuk az idők jeleit és azt a korszakot amelyben élünk. Ennek a korszaknak is sok olyan jellemzője van, melyekről a Máté 24-ben is olvashatunk. Józanságunkat megőrizve, figyelnünk kell arra, amit ezen a fejezeten keresztül ma akar mondani nekünk az Úr.
Isten igéje az a mag, amelynek be kell kerülnie az ember szívébe ahhoz, hogy ott felnövekedve termést hozzon. Az ördög mindent elkövet azért, hogy az ige ne találjon termékeny talajra bennünk, ezért nekünk is nagy a felelősségünk abban, hogy miként hallgatjuk Isten igéjét és elhisszük e azt, amit ő mond nekünk.
Ha valaki épít egy házat, nem mindegy hogy azt miként építi fel, mert annak a háznak stabilan kell állnia, különben az első viharban összedől. Így van ez a mi életünkkel is, amelyet ha nem Isten igéjére építünk fel, akkor az első megpróbáltatás során összeomlunk. A tét óriási, ezért hallgatnunk kell Isten beszédére, ha győzni akarunk ebben a gonosz korszakban.
A János 15-ben Jézus a szőlőtőhöz hasonlítja magát, a tanítványokat pedig a vesszőkhöz, melyek a szőlőtőn vannak. Az Úr ezzel arra akar tanítani minket, hogy nélküle semmire sem vagyunk képesek, mert valódi mennyei életet csak belőle meríthetünk, csak belőle táplálkozhatunk.
Ha valóban követjük Jézust, akkor az ő igáját fogjuk fölvenni és megérezzük, hogy az ő követésénél semmi sem csodálatosabb. Annak ellenére, hogy sok megpróbáltatáson kell átmennünk, Jézus igája még sem nehéz, hanem könnyű és gyönyörűséges.
A mostani korszakban működő gyülekezetek többségét jellemzi az a gonosz állapot, amelyről az Úr tett említést a Jelenések Könyvében a laodiceai gyülekezetnek. Az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy még saját magát is be tudja csapni és a laodiceai keresztényekhez hasonlóan el tudja magával hitetni, hogy neki már nincs szüksége semmire, mert ő már mindenben meggazdagodott és a helyes úton jár.
A feltámadott életbe csak a halálon keresztül vezet az út. Ahogy meghaltunk a régi életünknek akkor, amikor újjászülettünk, úgy a lelkünkben is naponként alkalmazni kell Jézus halálát és feltámadását, mert csak így leszünk képesek szolgálni mások felé. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelent valójában, azt mindenkinek a saját életében egyénileg fogja megmutatni a Szent Szellem.
Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy bőven van okunk a hálaadásra. Isten naponként betölti minden szükségünket, de ha még hiányt is szenvedünk valamiben, akkor is bőven van okunk arra, hogy elégedettek legyünk és hálát adjunk Istennek mindenért, amit ő eddig tett az életünkben.
Az ítélet napján sokan hivatkoznak majd arra, hogy ők Isten szolgái voltak és az ő nevében hatalmas tetteket vittek véghez ezen a Földön, de az Úr elutasítja ezeket az embereket, mert valójában ők nem voltak vele közösségben és soha nem cselekedték meg a Mennyei Atya akaratát. Fontos üzenet ez a mi számunkra is.
Minden évszázadban voltak emberek, akik addig keresték az igazságot, míg végül a Szent Szellem segítségével megtalálták Jézus Krisztust és újjászülettek. Így volt ez azokban az időkben is, amikor nem olvashatta mindenki a Bibliát, mégis, akik valóban Krisztust követték, képesek voltak meríteni abból a természetfeletti közelségből, az élővízből, amit Isten adott nekik. Ezek az emberek, az akkori írástudókat és teológusokat megszégyenítő módon ismerték Krisztust. Mi is meríthetünk abból az élővízből, amit ő adni akar nekünk.