Elemek megjelenítése címkék szerint: N

Igehely: Ruth 1,1-17 A legtragikusabb élethelyzetből is van helyre állás azok számára, akik nem a saját erejükből akarnak élni, hanem teljes mértékben rátámaszkodnak Istenre. Ugyanakkor az életünkben lévő megpróbáltatások mindig letesztelnek bennünket, hogy vajon tényleg hitben vagyunk e vagy ezt csak a szavainkkal állítjuk. Ha valóban az Úr tanítványai vagyunk, akkor figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az életünk eseményeit nem lehet mindig megérteni az emberi logika mentén, mert a mennyei világ mindenben különbözik e jelenlegi korszaktól, viszont ha mindvégig hűségesek maradunk Krisztushoz, akkor még a számunkra legrosszabbnak tűnő helyzetekből is nagy áldást nyerhetünk.

Ez az igehirdetés 2013 Február 3-dikán hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Isten számára a legfontosabb, hogy belül a lelkünkben elváltozzunk az ő fiának ábrázatára, ezért ha kell, minden eszközt be fog vetni az életünkben, hogy Krisztust kimunkálja a jellemünkben. Isten arra tanít minket, hogy különbség van a hit és az elbizakodottság között, sőt, még a hit és az optimizmus közt is különbség van, hiszen az optimizmus gyakran illúzióra, hamis reménységre épül, míg ezzel szemben a valódi hit Isten szavának meghallásából jön létre. Táplálnunk kell az Istentől kapott hitet az által, hogy tanulmányozzuk az Írásokat, imádkozunk és megtesszük azt amit az Úr kér tőlünk.

Ez a tanítás 2013 Január 6-dikán hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Meg kell értenünk, hogy a valódi keresztény életvitel nem a mi munkánk Istenért, hanem Isten munkája bennünk. Nem cselekedetekből, hanem hit által tudunk megfelelni Istennek vagyis hinnünk kell Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában, amely értünk történt. Ezt a hitet a Szent Szellem hozza létre bennünk az ige hallása által és ebben a hitben felnövekedve kell élnünk az életünket. Igehely: Galata 3,1-14

Ez az igehirdetés a soproni baptista gyülekezetben hangzott el.
Dátum: 2012 december 2.

Időnként nagy élményeket élünk át Istennel, de ez még sem látszódik a hétköznapjainkban. A külső, földi életünkben szembe kell néznünk a hétköznapok súlyos nehézségeivel, közben pedig egyre szorosabb közösségben kellene lennünk az Úrral? Hogyan tudjuk ezt a kettőt összehangolni? Erről szól ez az igehirdetés, amely 2011 Március 14-dikén este hangzott el Vácdukán.

Sok olyan tévtanítás van, amely gyakran a saját önzésünket táplálja, ennek következtében helytelen istenkép alakul ki bennünk. Ebből meg kell változnunk, még pedig úgy, hogy kilépünk az önközpontúságból és elkezdjük Krisztust szemlélni, úgy, ahogyan a Szent Szellem őt kinyilatkoztatja számunkra. Ha az Urat akarjuk követni, akkor tudomásul kell vennünk, hogy sok szorongattatásban lesz részünk, de ha mi ennek ellenére kitartóan igyekszünk egyre beljebb jutni Isten királyságába és megtanulunk minden helyzetben hálát adni, akkor a megfelelő időben le fog ránk szállni az Ő dicsősége. Ez az igehirdetés 2011. Augusztus 13-dikán hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetében.

Napjainkban is sokan eljutnak addig, hogy meghallgatnak néhány tanítást Jézusról, aztán közülük néhányan esetleg még magától az Úrtól is meghallanak egy szót, megértenek valamit a saját életükre nézve, de Isten szentséges jelenlétébe már csak nagyon kevesen akarnak igazán bejutni, mert ennek ára van. Ahogyan annak idején Jézus azt mondta Péternek, hogy „evezz a mélyre”, úgy ma nekünk is azt mondja, hogy menjünk mélyebbre az istenkeresésben, evezzünk mélyre, szánjuk oda magunkat az Ő megismerésére. Csak akkor lesznek maradandó megtapasztalásaink az Úrral, csak akkor lesznek maradandó változások az életünkben, ha a jelenleginél mélyebben és erőteljesebben keressük Krisztus arcát. Ez az igehirdetés az ózdi Maranatha Gyülekezetben hangzott el.

Ez az igehirdetés arról szól, hogy milyen módon tudunk hallani Istentől, majd hogyan tudunk a tőle hallott szónak, tanításnak engedelmeskedni. Az engedelmességben való járás is egy hosszú folyamat, ez sem megy egyik napról a másikra, de Isten kegyelmes hozzánk, ha mi odaszánjuk neki magunkat.

Az elmúlt évtizedek során a magyarországi eklézsia több területen azért vált meddővé, mert Isten gyermekei a királyság tudatos építése helyett, egyéni ambícióikat akarták érvényesíteni. A rossz döntéseik gyümölcse az lett, hogy szellemi érzékenységük megtompult, szellemi látásuk meghomályosodott. Az üzenet célja Isten aktuális helyreállító szavának megértése a jelenben. Amikor királyság központú lesz a gondolkodásunk és ez kerül látóterünk fókuszába, akkor elkezdenek a dolgok helyreállni az életünkben. Zsid 4:7 „Ismét meghatároz egy napot: „Ma", amint Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogy előbb is mondtuk: „Ma”, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket. [Zsolt 95,7]” Ez az igehirdetés 2011 November 26-dikán hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetében.

Isten népének jelenlegi állapota is szükségessé teszi, hogy az Úr valamilyen formában eljöjjön az ő templomába, vagyis láthatóvá, megtapasztalhatóvá tegye magát az ő népe között, és megtisztítsa az övéit. Ez a megtisztulás gyakran kemény megpróbáltatások által történik, Istennek gyakran nagy mélységeken kell átvinnie minket ahhoz, hogy megtisztuljunk minden gonosz motivációtól. Amikor ilyen megtisztító jellegű megpróbáltatásokban vagyunk, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy ilyenkor maga az Úr jött el hozzánk, az ő templomába. Igehelyek: Malakiás. 3,1-4 Jeremiás. 45 Ez az igehirdetés 2011. Augusztus 21-dikén, Pápán hangzott el.

Amikor a Bibliában az egy óra vagy utolsó óra kifejezésekkel találkozunk, akkor tudnunk kell, hogy ezek a fogalmak egy nehéz, krízises időszakot jelentenek. Jelenleg is egy ilyen korszakban élünk, ezért Istenbe kell vetnünk minden bizalmunkat, mert csak ő tud megtartani minket ebben az időszakban is. Mivel a minket érő nehézségek miatt lelkünk gyakran ehhez a földi élethez, sőt, szinte az anyaghoz tapad, ezért kérnünk kell Istent, hogy igéjével elevenítsen meg bennünket, hogy beleláthassunk a mennyei valóságba, amely különbözik ettől a földi létezéstől. Meg kell értenünk azt is, hogy ez a korszak amiben most élünk, jelentősen különbözik az 1990-es évektől, amikor egy viszonylagos ébredés volt Magyarországon. Most már egy új korszakban kell megélnünk a szellemi életünket és ha ezt nem értjük meg, akkor nem leszünk képesek legyőzni a minket érő kihívásokat sem.
Ez az igehirdetés Pásztón hangzott el 2014 február első vasárnapján.