Elemek megjelenítése címkék szerint: N

Az egyház jelenében új korszak jött el. Isten megrázza egyházát az egész Földön, hogy külön válassza bennünk a szent dolgokat a közönségesektől, a mennyei dolgokat a hústesti természet dolgaitól. Elindult egy óriási átrendeződés, megrázás. Az átrendeződés először mindig a láthatatlan világban történik meg és csak ez után jelenik meg a látható világban. Azokat, akik most nem járnak Istennel, mindez váratlanul fogja érni, ezért az Úr ma olyan embereket keres, akik minőségi időt töltenek az ő jelenlétében és készek befogadni a mennyei látást, hogy ez által képessé váljanak Isten akaratának megértésére és a Szent Szellemtől inspirált közbenjárásra. A kérdés az, hogy mi engedünk e Isten hívásának."A "még egyszer " pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását..." Zsid.12:27a

Ez az igehirdetés 2012. május 13-dikán hangzott el Ózdon, a Maranatha Gyülekezetben.

Ez a tanítás lényegében folytatása a 2012 július 6-dikán elhangzott, Misszió az újszövetségben című tanításnak. A folytatásban arról hallhatunk, hogy Isten minden gyermekét felkente valamilyen szolgálat elvégzésére, csak azt kell megtudnia külön-külön minden egyes hívőnek, hogy neki milyen feladatot szánt az Úr a gyülekezetben, valamint Isten királyságában, ez utóbbi már tágabb meghatározás mint a gyülekezet fogalma, hiszen ebbe már beletartozik az élet minden területe. „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lukács 4,18-19)

Ez a tanítás 2012 augusztus 5-dikén hangzott el a soproni baptista gyülekezetben.

Bár Krisztusban eljött Isten királysága és őbenne Isten egybe szerkesztette a Mennyet és a Földet, viszont ezt az egybe szerkesztést az Úr tanítványainak demonstrálniuk kell az által is, hogy Isten segítségével legyőzik az őket érő kihívásokat és próbákat illetve az ezek mögött álló óriásokat vagyis a gonosz szellemeket. A győzelem realizálásához szellemi emberré kell válnunk, hogy ne legyünk hústestiek mint Káin vagy ne legyünk pszichikai emberek mint Ábel, akinek az áldozatát ugyan elfogadta Isten és ez által ő a hit egyik hőse lett, viszont mégis mártírként kellett meghalnia azért, mert nem szakadt el a testvérétől Káintól, aki gyűlölte őt.

Isten amikor az ő igéje által szól hozzánk, gyakran felkavarodik a lelkünk és a szívünk. A Máté 10, 34-39 szerint meghasonlás történik a házban (vagyis bennünk) a régi familiáris és vallásos de amúgy istentelen értékek összeütköznek a bensőnkben. Fontos, hogy ilyenkor jó döntést hozzunk ami azt jelenti, hogy alárendeljük magunkat az ige tekintélyének és akkor az ige erejével győzni fogunk Sátán minden ereje fölött a saját életünkben. A győzelem elérése érdekében fontos szempont az Isten iránt való engedelmesség, amely ma a látható egyházban csupán szavakban van jelen.

Ez a tanítás 2013 július 20-dikán hangzott el Budapesten, az Aratás Gyülekezetben.

Mindannyiunk életében vannak kihívások, hiszen Isten akarata az, hogy harcok által elfoglaljuk az ígéret földjét. A harcok során le kell győznünk azokat az óriásokat, akik ellenünk jönnek, hogy megakadályozzanak bennünket a győzelem elérésében. Mit jelentenek az óriások az életünkben? Hogyan tudunk fölöttük győzni? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk ebben az igehirdetésben, amely 2013 február 10-dikén hangzott el a Magyar Pünkösdi Egyház hajdúsámsoni gyülekezetében.

Igehelyek: 4Mózes 13,17-33 2Krónika 14 az egész fejezet, valamint János 4,46-53

Egyénileg és testületileg is csak akkor leszünk képesek elfoglalni az ígéret földjét, ha a prófétai látás, vagyis a mennyei valóság nem rajtunk kívül, hanem bennünk él. Bálám esete is jól mutatja, hogy akiknek Isten prófétai látást ad, de az idővel nem válik a részükké, komoly következményekkel jár sorsukra nézve. Ezért engednünk kell a bennünk lévő kenet tanításának, hogy a kijelentések befogadása révén, látást kapjunk ígéreteinkről. "Akkor elkezdte az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata, annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel."4Móz 24:3-4 Ez az igehirdetés 2012. március 11-dikén hangzott el az ózdi maranatha gyülekezetben.

Az egyház egy szellemi konfliktusban van, szinte élet-halál harcban áll az ígéret földjének elfoglalásáért. A hívők közül sokan azt gondolják, hogy amit Isten megígért, az automatikusan meg is történik. A tejjel-mézzel folyó föld megszemlélése után, a kémek jelentették, hogy a föld valóban jó és kívánatos, de azt elfoglalni csak harc árán lehetséges. Ezek a hírek megosztották Izraelt, ahogyan hasonló nehézséget látunk a mai Egyházban is. Mi azonban álljunk Józsué, Káleb, oldalán, a szellemi emberek oldalán. „…olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák…és az ő szemeikben is olyanok voltunk.” (4Móz 13:34). Ez az igehirdetés Budapesten, az Aratás Gyülekezetében hangzott el 2012. március 10-dikén.

Ez egy rövid, 18 perces igehirdetés, amely az Aratás Gyülekezetében hangzott el. Témája, a János 4,46-54 közötti igeszakasz, amely egy királyi tisztviselő fiának a meggyógyításáról szól. Ez a rövid prédikáció ennek a történetnek a tanulságairól szól, de főleg arról, hogy mennyire fontos alázatban járnunk ahhoz, hogy Istent egyre jobban megismerjük és tőle szellemi javakat tudjunk átvenni.

Ma a kereszténységen belül is azért mennek tönkre például a házasságok is, mert a legtöbb keresztény manapság nincs közösségben Istennel, sokan csak eljárnak hetente a gyülekezetbe, megnyugtatva ezzel a saját lelkiismeretüket, hogy ők akkor tulajdonképpen ezzel rendben is volnának. Ezzel szemben Jézus azt tanítja, hogy amikor imádkozunk, menjünk be a belső szobánkba (vagyis az otthonunkba) és ott imádkozzunk Mennyei Atyánkhoz, aki a rejtekben is lát minket. Sokan azt várják, hogy a gyülekezet ahová rendszeresen járnak, majd hetente egyszer szombaton vagy vasárnap biztosítja nekik a megújulás lehetőségét, valamilyen nagy szellemi élménnyel, egy jó zenével, egy lelkesítő prédikációval, stb, holott valójában mindenkinek első sorban a saját otthonában kellene naponta belépni Isten jelenlétébe, ott mozogni a papi kenetben (például ima, hálaáldozat, stb) és átvenni a szükséges megújulást, gyógyulást, szabadulást. Sokan nem fogadják el ezt az állítást pedig igaz, hogy Isten nem globális evangelizációs hadjáratokat vár tőlünk, hanem egyszerűen csak azt, hogy vele legyünk egy nagyon bensőséges kapcsolatban, valamint a hit engedelmességét. Az Úr kereszthalála és feltámadása által mindent megtett, hogy velünk lehessen, ezek szerint úgy tűnik, hogy ő jobban vágyik az övéire, mint ahogyan az ő népe vágyik utána. Az Úr, a jelenlétünkre vágyik, mert ő is inni akar belőlünk. „Jöve egy samariabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!” (János 4,7)

1. rész

Elhangzott, 2012. Január 7-dikén Budapesten az Aratás Gyülekezetében. A belső megújulás vagy áldások megjelenése elsősorban nem ember vagy időfüggő, hanem tiszteletfüggő. Isten igéjének respektálása elvárás és nem javaslat. Ez lehetőséget teremt arra, hogy Jézus Krisztus tudományából és ismeretéből egyre mélyebben részesüljünk. Ezért töltünk időt azzal, hogy meghatározzuk, mi is az Úr tisztelete. „És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok neked, legyenek a te szívedben. V.Móz.6:6”