Elemek megjelenítése címkék szerint: A

Az utolsó időkkel kapcsolatban sok - időnként egymásnak és az igének is ellentmondó - írás és tanítás lát napvilágot, amik néha túlfeszített módon ingerlik és téves (időnként a világ végét prófétáló szolgálók által) meggondolatlan, elhamarkodott cselekedetekre ösztönzik Isten népét. Mivel rész szerint van bennünk az ismeret és Isten nem jelent ki mindent egy embernek, ezért a különböző részigazságok egymás mellé rakásával, és az ige mérlegén nem megálló részek kiszűrésével juthatunk közelebb a teljes igazsághoz. Néhány részigazsággal szeretnék én is hozzájárulni ehhez az utolsó idők dolgait kutató vizsgálódáshoz, amiben hiszem, hogy Isten vezetett az ige jobb megértésében és néhány kijelentéssel is gazdagított ezekkel kapcsolatban. Ez az írás nem lezárt – „kőbe vésett” - írás, hanem egy gondolkozási folyamat része, amiben az Úr elkezdett hónapokkal ezelőtt megmutatni dolgokat és hiszem, hogy a jövőben még további Istentől való gondolatokkal fog kiegészülni és másokat is inspirálni fog a Szent Szellem által újabb kijelentésekre.

Korunk egyik szembeötlő jellemzője az, hogy oly kevés hangnak van megkülönböztethető üzenete. Fájdalmas hiány van tekintéllyel bíró tiszta szóból a mostani időkre vonatkozóan… Miért van ez így? Talán nem azért, mert oly sokan, akiknek ez a szolgálat adatott, egy rendszernek váltak a részévé? Egy olyan rendszernek, amely az igehirdetőket szakmai alapokra helyezi, melynek hatása az, hogy az igehirdetést igény és ellátás dolgává teszi; hogy a felállított vallásos rendet és programot ellássa? Nem csak az igehirdetés területén, hanem az egész „Keresztyénség” szervezetében és tevékenységében, ahogyan az ma fennáll, egy rendszerbe van foglalva. Nincs szabadság és elfogulatlanság, hogy CSAK akkor szóljunk, amikor „az Úr szavának a terhe” van a prófétán, vagy amikor azt tudnánk mondani, „Az Úr keze rajtam volt.”

„Az első és legfontosabb szükséglet a keresztény életben: a közösség Istennel.”
A bennünk levő isteni élet Istentől származik, és teljesen Tőle függ.
Ahogy minden pillanatban szükségem van friss levegőre, ahogy a Nap minden pillanatban újra leküldi a fényét, úgy a lelkem is csak az Istennel való közvetlen, élő kapcsolatban lehet erős.
Az egy napra küldött manna másnapra megromlott. Minden nap friss kegyelemre van szükségem a mennyből, és ezt csak úgy szerezhetem meg, ha közvetlenül Istenre várok. Minden napot kezdj úgy, hogy várakozol
Isten előtt, és hagyd, hogy Ő megérintsen téged. Szánj rá időt, hogy találkozz Istennel.
Közzé téve Mucsi Ferenc engedélyével.
 

„A félreértések elkerülése végett először is szeretnék tisztázni egy-két dolgot: ezt a könyvemet nem kívülállóként írom. A karizmatikus mozgalomban már több mint 25 éve benne vagyok – és több mint egy évtizedig voltam részese a modern ‘Prófétai Mozgalom’-nak (Prophetic Movement). Tehát nem egy kívülálló vagyok, aki pusztán kívülről kritizálva mutogat ujjal a hibákra. Azonban vannak olyan dolgok a mozgalmunkban, amelyek teljesen eltorzultak és istentelenek lettek – s ezeket le sem lehet tagadni. Keresztény ismerőseim körében sokan vannak olyanok, akik többé már nem akarják magukat „karizmatikusnak” hívni. Lehetséges-e, hogy bizonyos bizarr, és a Bibliával szöges ellentétben álló történések inváziója – amelyet főként az utóbbi 16 évben láttunk és tapasztaltunk – az, ami ott áll az események hátterében? A könyvemben erre próbálok majd választ keresni.”

Közzé téve Andrew Strom és Elleh Hajnalka engedélyével.

„Hadd kezdjem azzal, kedves Olvasó, hogy leszögezzem: mindig is nagy reménységgel és várakozással voltam a Prófétai Mozgalmat illetően, hogy az igenis vissza fog térni az eredeti elhívásához – és ez pedig nem más, mint hogy a langyosság ellen prédikáljon, és megtérésre figyelmeztesse, illetve buzdítsa az Egyházat. (Mert hát nem ez az, amit az igazi próféták tesznek?) Mégis, az alatt az idő alatt, amíg én is részt vettem ebben a mozgalomban, soha nem állt össze a fejemben, hogy ez a modern „Prófétai Mozgalom” miért is tűnt valahogyan annyira másnak… – egyáltalán nem prófétainak. Sokszor elővettem és olvasgattam az ébredések történelmi feljegyzéseit, és mindig azt láttam, hogy az igazi ébredésnek a szívében, tehát a középpontjában mindig is a KERESZT és a MEGTÉRÉS üzenete állt – és egyszerűen nem értettem, hogy egy magát „prófétainak” nevező mozgalomból miért pont ezek a dolgok hiányoznak oly nagyon.”

Közzé téve Andrew Strom és Elleh Hajnalka engedélyével.

 

„Évek telnek el hívő emberek életében és vannak, akik sok év múlva is ugyanott tartanak, a „kisded” korban, ahol kezdetben is voltak, míg mások rövid időn belül óriási léptekkel haladnak előre és „utolsókból elsők lesznek”. Mi a titka a gyors hitbeli előrehaladásnak? Hogyan tudnak a hívők növekedni és eljutni mielőbb az érett, felnőtt korra? Mi Isten akarata és hogyan látja Ő ezeket?”
 

„A keresztyén magányossága az Istennel való járásának a következménye egy istentelen világban. Az Istennel való járása gyakran eltávolítja őt a világi módon gondolkodó „jó keresztények” közösségétől is. Isten által vezérelt ösztöne hozzá hasonló emberek társaságáért kiált, akik képesek megérteni a magányosságát, és a Krisztustól átitatott szeretetéből származó törekvéseit. A baráti körében kevesen vannak, akikkel meg tudja osztani mély megtapasztalásait, ezért magányosan kell járnia az útját.”
 

József helyzetébe belegondolva magunkat, amikor a saját testvéreink „kútba dobnak”, bizonyára nekünk sem az lenne az első gondolatunk, hogy ez valójában Isten tervének része és ennek így kellett történnie. Bizonyára eltelt egy idő, amikorra ez József előtt is világossá vált. A kútban semmiképp. Később a Potifár házánál, ahol jó dolga volt még mindig nem, majd erkölcsössége miatt éveket kilátástalanul a börtönben töltve még mindig nem valószínű. Amikor megfejtette a fáraó álmát és hirtelen magas rangra emelkedett (a fáraó jobb keze lett) még mindig rejtve lehetett Isten terve előtte. Amikor azonban Egyiptom egyedülálló gabona tartalékát hozta létre és az egész földön éhínség volt, beleértve a testvéreit is, akkor már világossá válhatott előtte, hogy most kezében a lehetőség, hogy megmentse őket a haláltól. Ebben a helyzetben már nem lehetett kétséges József számára, hogy Isten küldte őt előre a testvérei megmentése érdekében.
 

Szembetűnő a különbség az atyáink hitről való gondolkodása és a között, ahogyan a mi nemzedékünk értelmezi és éli meg a hitet. Az atyák a dolgok lényegével foglalkoztak, míg a mai utódok látható módon csupán a gyümölcsökkel. Ez megnyilvánul bizonyos nagy keresztyén személyekhez való hozzáállásunkban, akiknek nevét tisztelték a gyülekezetekben, mint például Augustinus és Bernard a korai vagy Luther és Wesley a későbbi időkből. Egy ilyen bibliográfiában, mint ez magasztaljuk az ő gyümölcseiket, ugyanakkor hajlamosak vagyunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy kikutassuk a gyökereket, amelyek megtermik a gyümölcsöt.
 

"Ismerve szívem indulatát egyedül a szeretet indít arra, hogy leírjam nektek ezeket a gondolatokat. Amiről írok az nem a keresztyén társaimmal való küzdelem eredményeként felkavart elme keserű kirohanása. Ilyen küzdelemről szó sincs. Nem szenvedtem el bántásokat, sérelmeket vagy támadást senkitől. Nem is a másokkal való kapcsolataimban szerzett valamilyen kellemetlen tapasztalatok azok, amik kiformálták bennem ezeket a megállapításokat. Barátságos, szívélyes és kellemes kapcsolatban vagyok a saját gyülekezetemmel és más felekezetek keresztyéneivel. A mostani szomorúságomnak az oka egyszerűen az az állapot, ami szinte mindenhol uralkodik ma a gyülekezetekben. Ezzel együtt el kell ismernem, hogy magam is részese vagyok ennek a helyzetnek, amit most kifogásolni fogok."